Diós-karfiolos bolognai ragu

Kislányomnál a verhetetlen, Jolly Joker lencsebolognai után hoztam ismét egy bolognai ragut, ezúttal hüvelyes nélkül. Vicces, mert pont az előzőleg megosztott receptben méltattam a hüvelyeseket az égig és írtam, hogy rendszeresen, naponta legalább 3 alkalommal kellene fogyasztanunk őket, erre most én is kihagyom. 😀 Viszont tudom azt is, hogy akik még csak most indulnak a növényi táplálkozás útján, azoknak sok lehet a napi többszöri hüvelyes, ezért kellenek alternatívák és persze azért is mutatom ezt a receptet, hogy ne legyen olyan uncsi mindig lencsebolognait enni. 😀 Bár ha kislányomat megkérdeznétek, ő ezt a szót nem ismeri rá, bármikor, bármilyen hosszú időszakig tudná enni, nincs olyan, hogy megunta. 😀

Karfiol és dió

A karfiol a maga „kerszetsvirágúságával” szintén nagyon egészséges és fontos alapanyag, amit ennél a receptnél is kifejtettem, valamint az őszi-téli időszakban van a szezonja, így könnyű beszerezni. A karfiolrizsről szerintem más sokan hallattatok, ami nem más, mint a karfiol apróra reszelve, köretként tálalva, így valószínű nem lesz furcsa, hogy ebben az ételben is így használom.

A dióra viszont már sokan felkaphatják a fejüket, hogy mit keres egy bolognai raguban, de higgyétek el, valami elképesztően finom vele. Nem csak az íze, de az állaga is tökéletesen passzol a karfiol mellé, ugyanis az apróra reszelt, vágott karfiol sütés és főzés után összeesik, megpuhul, viszont a diónak megmarad a tartása, a „rágható” jellege, amivel egy tökéletes bolognai ragu készíthető.

A dió, olajos mag lévén, szintén nagyon egészséges, és dr. Greger szerint, ha hetente 5 nap eszünk diót, akkor évekkel meg tudjuk hosszabbítani az életünket, mert annyira jót tesz nekünk. Ez azért nem semmi állítás szerintem, úgyhogy én azon vagyok, hogy a végére járjak ennek, ezért igyekszem sok diót enni, aztán majd meglátjuk, hogy igaz-e! 😉 😀 😀 Egyébként a diónak is most van a szezonja, bár ez az árán nem látszik, de legalább könnyebb hozzájutni, mint mondjuk nyáron. 

Biztos lesz, aki a dió helyettesíthetősége érdekli, úgyhogy már írom is, hogy szerintem nyugodtan lehet akár mandulával vagy kesuval elkészíteni a ragut, bár azokkal én még nem kóstoltam, mindig dióval készítem. A mogyorót nem írnám (se a törököt, se a földit), mert ezeknek azért elég jellegzetes ízük van, és valószínű nagyon ki is érződne ekkora mennyiségnél, amennyi kell bele. De ez is csak ízlés kérdése megint, úgyhogy nyugodtan kísérletezzetek kedvetek szerint, ha a diót kicserélnétek.

Paradicsom

Mivel nyáron elés sok üvegnyi darabos paradicsomot tettem el, így ezt a receptet is saját paradicsommal készítem, de természetesen boltiból is jó. Két normál befőttesüvegnyi darabosat használtam , ami kb. 1200 ml-nyi mennyiség, de azt megjegyezném hozzá, hogy ez a házi elég híg, felhasználáskor még el szoktam főzni a levét, ahogy most is tettem, valamint adtam hozzá sűrített paradicsomot is (ez bolti volt), hogy krémesebb legyen az állaga. Ha viszont boltit használunk, ami már eleve sűrűbb, vagy esetleg nem darabosat, hanem pürét, akkor elég kevesebb is belőle, és nem is kell feltétlenül hozzá a sűrített paradicsom. Igazából ha van bevált bolognai alapunk, akkor nyugodtan használhatjuk azt is. 

Tálalás

Ugyanúgy, ahogy a normál bolognait, ezt is tálalhatjuk kedvenc tésztánkkal, de igazából más körettel is jól működhet. Egyik alkalommal maradékmentésként egy kis tál barna rizst, sült zöldségeket és ezt a bolognai ragut kevertem össze egytál fogásként, és nagyon jó volt. A ragutól a rizs kapott egy jó kis szaftosságot, a sült zöldségek meg jól kiegészítették az ízvilágot. Szóval tényleg nem kell leragadni a tésztánál, attól mert bolgonai raguként hoztam a receptet, a tálalást is variálhatjuk kedvünk szerint. Viszont ha tészta, akkor lasagne-t is készíthetünk belőle, ez a ragu ugyanúgy megállja a helyét abban is, mint mondjuk a lencsés.

Én úgy gondolom, hogy aki szereti a bolognai ragut, annak ez sem fog csalódást okozni, de ugye próba cseresznye! 😉

Hozzávalók:

• 5-6 rózsa karfiol (kb. 350 g)
• 150 g dió
• 1 nagyobb sárgarépa
• 1-2 szál szárzeller
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 2 üveg házi darabos paradicsom kb. 1200 ml (lásd feljebb a paradicsom résznél)
• 1/2 bögre / 125 ml sűrített paradicsom
• 1 ek szárított bazsalikom
• 1 ek szárított oregánó
• 1 ek szárított majoranna
• 1/2 ek kurkuma (elhagyható)
• só, bors ízlés szerint
• 2 nagy marék bébispenót

Elkészítés:

1. Melegítsük elő a sütőt légkeverés fokozaton 200 fokra.
2. A karfiolt és a diót tegyük együtt a késes betétű robotgépünk tartályába és aprítsuk durvára.
3. Terítsük ezt a diós karfiolmorzsát sütőpapírral bélelt tepsire és tegyük be a sütőbe 10-12 perce. Félidőben átforgathatjuk, hogy egyenletes süljön. Ha lejárt az idő, vegyük ki a sütőből és tegyük félra addig, míg elkészül az bolognai alap.
4. Míg sül a karfiolos keverék, kezdjük el a ragut. A hagymát és szárzellert vágjuk apróra, a répát reszeljük le apró lyukú reszelőn. 
5. Egy serpenyőben kevés olajon kezdjük el pirítani a zöldségeket (hagyma, zeller, répa), majd 3-4 perc utána adjuk hozzá az összenyomott fokhagymát és a fűszereket, majd ismét pár perc után a paradicsomot. Ha hígabbat használuk (mint én), akkor forraljuk el a levét kicsit és adjuk hozzá a sűrített paradicsomot.
6. Amikor elkészült az alapunk, keverjük bele sült diós-karfiolos keveréket, keverjük át, adjuk hozzá a bébispenótot és kész is a ragu.
7. Tálaljuk kedvenc tésztánkkal vagy egyéb köretünkkel.