Rólam

Bemutatkozom

Gyuráczné Polnisch Gabriellának hívnak és 2018. júliusában indítottam a blogot, kezdetben egy régóta dédelgette vágy miatt, aztán szép lassan átalakult bennem is egy olyan platformmá, mely főleg azért “létezik”, hogy segítséget nyújtson másoknak. 

Férjnél vagyok, szakmám szerint okleveles közgazdász. Egy dunántúli kisvárosban élek férjemmel és kislányunkkal.

A konyhai “tevékenységemre” korábban csak úgy tekintettem, mint a fő hobbimra, ami aztán az évek során a szenvedélyemmé vált. Kikapcsol, ellazít, kreativitásra ösztönöz és büszkeséggel tölt el, mikor valami finomat és szépet alkotok.

Sütés-főzés iránti szeretetem már gyerekkoromban kezdődött. Anyukám rengeteg időt töltött a konyhában, én meg nagyon szerettem nézni, ahogy tevékenykedik.  Ahogy egyre nagyobb lettem, mindig egyre többet és többet tudtam segíteni neki. Ő volt a fő mentorom, tőle tanultam el az alapokat és máig inspirálódunk egymástól. Szerencsésnek mondhatom magam, mert étkezés szempontjából nem voltunk az az átlagos család, nem voltak “kötelező” fogások, mint hogy vasárnap húslevest és rántott húst “kell” enni. Anyukám is mindig szeretett kísérletezni, új dolgokat kipróbálni a konyhában, így ezt a látásmódot, kíváncsiságot és nyitottságot vittem tovább én is sajátomba.

A receptjeimről

Az évek során rengeteget fejlődtem és a mai napig tanulok, tapasztalok, fejlesztem magam. A sütés-főzés szerintem az egyik legsokoldalúbb, legkreatívabb dolog a világon, mindig vannak új dolgok, alapanyagok, technikák, konyhai kiegészítők, amiket ki lehet próbálni. 🙂

Ami állandó volt nálunk már gyerekként is, az a változatos étkezés. Anyukám életében is nagyon fontos szerepet játszott a főzés, az étkezés, így mindig figyelt arra, hogy mit rak elénk.  Én már gyerekként hozzászoktam, hogy mindig van gyümölcs, zöldség az asztalon, sőt a poharunkban is. Ezért külön hálás vagyok neki, mert most, hogy én is szülő vagyok, sokkal jobban átérzem, hogy mekkora súlya is van az egészséges táplálkozásnak, annak, hogy a gyermekünket már egészen pici korától fogva hozzászoktassuk a helyes táplálkozáshoz. A változatos és egészséges étkezésre törekszem én is, ez motivál nap, mint nap és ennek szellemében születnek meg az új receptek is.

A növényi alapú táplálkozás felé az egészségem javítása, megőrzése terelt még a várandóságom előtti időszakban, de ez egy hosszabb folyamat eredményeként alakult ki. Első lépcső a gluténmentesség volt még az egyetemi időszakomban, kb. 15 évvel ezelőtt.

Hogyan kezdődött nálam az étel- és életmódváltás?

Minden egy migrénnel kezdődött több, mint 15 éve… aztán az idő múlásával egyre többször előjött és lassan már a migrének kezdték meghatározni az életemet, úgy éreztem, nem én irányítok. Jártam számos orvosnál, de az eredmények rendben voltak, (az akkori vizsgálatok alapján) semmi nem magyarázta a gyakori migréneket. „Hajlam!” vagy „Majd, ha szül, elmúlik!” vagy „Majd a változókor enyhülést hoz!” – kaptam meg húszas éveim elején ezeket a mondatokat különféle orvosoktól. Gondolhatjátok mit éreztem! Akkor még fényévekre voltam mindkettőtől, tehát elég kilátástalannak éreztem a helyzetet. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy „kivárjam” az enyhüléssel ezeket az „eseményeket”, így a magam kezébe bevettem az egészségem helyreállítását és elkezdtem kutatni. Ekkor léptem először a változtatás útjára. De akkor még nem sejtettem, hogy jönni fog egy nagyobb falat is…

Elég nagy motiváló erő volt, hogy megszabaduljak a gyakori migréntől, így mikor egy külföldi tanulmányban (itthon akkor még – több, mint 15 éve – nagyon kevés szakirodalom állt rendelkezésre) rátaláltam arra, hogy összefüggésben állhat a gluténfogyasztás a migrénnel (nem-cöliákiás gluténérzékenységnek hívják), egyik napról a másikra „letettem a glutént”. Ez idő alatt persze még mindenevő voltam, de már sokkal jobban figyeltem arra, hogy mit eszek, hisz hirtelen nagyon kiürült az étlapom; akkor láttam csak igazán, hogy mennyi glutént is ettem, mert jóformán alig maradt valami a „régi” ételek közül, amit változtatás nélkül meg tudtam enni. A kísérlet bejött, nem is kellett hosszú idő és enyhülést éreztem, aztán idővel ki is koptak a gyakori, kínzó migrének. Boldog voltam! Gondoltam ez pipa, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is! 🙂 De aztán jött egy újabb mélyrepülés jó pár év múlva… A várva várt gyermekáldás elmaradása volt a következő nagy „pofon”…

Közben zajlott a (gluténmentes) élet, mikor 2014-ben férjemmel úgy döntöttük, akár bővülhetne is a család. Pár hónap után teherbe is estem, szinte meg is lepődtem, hogy ez aztán „gyorsan ment”. De sajnos csak 10 hétig tarthatott az öröm… Hirtelen mintha arcul csaptak volna, nem értettem semmit, hogy ez most miért és hogyan történt… kerestem a válaszokat, de az orvosok szerint ilyen sajnos gyakran előfordul, nem kell aggódnom, minden rendben lesz, hamarosan újra várandós leszek. Hát nem lettem. És ezzel kezdetét vette egy hosszú, hullámhegyekkel és völgyekkel tarkított időszak, melyben elkezdtem megismerkedni a növényi alapú táplálkozással. Hogy miért is? 

Soha nem voltam az a húst hússal evő, de mint szinte minden családban, nálunk is jelent voltak az állati eredetű termékek napi szinten. A gluténmentességgel már elég sok növényi alapú recept bekúszott a konyhámba, de az akkor nem volt teljesen tudatos, inkább csak annak köszönhető, hogy főleg külföldi gasztroblogokat, recepteket olvasgattam és próbálgattam, mert ők már a gluténmentesség témakörében is előrébb jártak. A megszakadt várandósság miértje közbeni kutatás során jött szembe a növényi alapú táplálkozás. De nem mint konkrét megoldás erre a problémára, hanem mint egy globális megoldás egy egészségesebb életre. Felkeltette az érdeklődésemet, így e témában is elkezdtem keresgélni és már az elején annyi biztató dolgot olvastam, hogy (megint) úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm.  A vágyott gyermekáldás megint egy olyan motiváció volt, aminek az érdekében nem sajnáltam újra változtatni az táplálkozásomon, meg ezzel együtt az életmódomon is, bár még akkor azt sem tudtam, hogy hogyan álljak neki. Ez azért egy hosszabb folyamat volt, nem egyik napról a másikra lettem növényevő, mint ahogy anno gluténmentes. Mi történt ez után? 

Az első terhességem megszakadásától számított majdnem 2 év után – már szinte úgy is írhatnám – hogy váratlanul újra teherbe estem. És hogy ez minek volt köszönhető? Hogy őszinte legyek, nem tudom. Akkor még mindenevőnek számítottam, de már teljesen más arányban, mint korábban. A hétköznapokban nem ettem húst és a többi állati eredetű terméket is drasztikusan lecsökkentettem, csak hétvégente, vagy ha „idegenben” ettünk, akkor ettem úgy, ahogy a többiek. Hogy őszinte legyek, bennem is rengeteg kérdőjel volt akkor a növényi étrenddel kapcsolatban. Az elég hamar feltűnt már ekkor is, hogy sokkal jobban érzem magam úgy általánosságban, de sok kérdésre még én sem tudtam a választ. Én is feltettem ugyanazokat a kérdéseket, amiket még a mai napig sokan feltesznek, amikor meghallják, hogy csak növényeket eszek. Biztos minden tápanyagot be tudok vinni csak növényi alapon? A fehérjével és a vassal mi van? És a kalciummal, ha elhagyom a tejtermékeket? És hát a halak? Pedig azok tök egészségesek, nem? Hogy lesznek akkor az omegák? Szóval még én sem voltam teljesen biztos, így igazán még beszélni sem nagyon mertem róla senkinek, csak a közvetlen, szűk környezetemnek. Hogyan folytattam?

Elszántan és egyre tudatosabban. 🙂 Én magam ennek a változtatásnak köszönöm a kislányomat a mai napig, persze ezt bizonyítani nem tudom. 🙂 Az orvosi eredményeimmel előtte sem voltak gondok, összességében akkor is egészségesnek számítottam, de valami mégsem volt kerek ezek szerint.

A siker után (hogy végre hozzánk is megérkezett a gólya) még inkább úgy éreztem, hogy ez az én utam, csak még kicsit ki kell taposnom magamnak is, hogy felmerülő kérdésekre válaszokat kapjak. Így hát a következő évektől kezdve az egyik fő küldetésemmé vált, hogy a növényi (ezen belül is a teljes értékű növényi) alapú étkezésről, életmódról minden lényeges dolgot megtudjak, elsajátítsak, beépítsem és használjam mindennapi életembe, életünkbe. Első sorban az egészségünk miatt volt ez fontos nekem. Nem sajnálva az időt, energiát, eléggé beleástam magam a témába, rengeteg orvosi szakirodalmat, cikket, könyvet, ajánlást elolvastam, elvégeztem számos, táplálkozástannal összefüggő tanfolyamot is, és még a mai napig is folyamatosan bővítem a tudásomat a témában. Ez már részemmé vált. 🙂 A sok-sok éves személyes tapasztalással és összegyűjtött tudással, mára már eljutottam odáig, hogy készen állok másnak is segíteni rálépni erre az útra, vagy haladni ezen az úton. Hogyan? A főoldalon a VÁLTS NÖVÉNYEKRE GABYVAL! – ÉTELmódváltoztató Program menüpont alatt kiderül. 🙂 

Vége a gluténmentességnek?

A slusszpoén egyébként az, amire nem is számítottam sosem, hogy képzeljétek el, egy idő után azt vettem észre, hogy egyáltalán nem zavar a glutén, de semmilyen szinten. Ha sokat eszem belőle, akkor sem. Nos hát ezt sem hagyhattam csak úgy magyarázat nélkül, így kicsit utánanéztem a dolgoknak. És hát kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki „így járt”. 🙂 A növényi alapú étrend annyira jól „rendbe tett” , hogy a sok jó hatása mellett az egyik szuper „mellékhatása” az volt, hogy ma már tudok gluténeseket is enni úgy, hogy nincs tőle semmi bajom! 🙂 Ez szerintem egy nagyon szuper dolog, én legalább is nagyon örülök neki. 🙂 Természtesen ez nem jelenti azt, hogy ezután már felhagyok a gluténmentes alapanyagaimmal, mert nem. Az évek során nagyon megszerettem őket, valamint miért ne használnám továbbra is, hisz így még inkább változatosan, táplálóan és színesen tudunk étkezni. Kölest, zabot, hajdinát, barna rizst, cirokot… stb. nem csak azok ehetnek, akiknek gluténérzékenységük van. Ezek a teljes értékű gabonák mindenki számára nagyon ajánlottak 🙂

Alapanyagaimról

Alapanyagaimat több helyről szerzem be a minőséget mindig szem előtt tartva. Friss szezonális zöldség-gyümölcs lelőhelyem a készlet erejéig a családi kiskertünk. 🙂 Viszont ez általában azért kiegészítésre szorul, így főleg a helyi piacról és a helyi kistermelőktől vásárolok (errefelé még becsületkasszás rendszer is működik), de multiknál is megfordulok.Extrább alapanyagaimat jórészt webshopokból rendelem, valamint a helyi bioboltból szerzem be, ahol szintén meghoznak bármit rendelésre. Szerencsére már nem kell feltétlenül a fővárosban élni, hogy az ember különlegesebb hozzávalókhoz is hozzájuthasson.

A Blogról

Az oldalam tartalmát én készítem, szerkesztem, szépítgetem. Mindig ötletek, hogy mivel lehetne jobbá, felhasználóbarátabbá tenni. Mélyebb weblapkészítési ismeretek híján azonban én is segítséget szoktam kérni profiktól. 🙂 


A fotókat az ételekről nagyrészt férjem készíti, de mivel sokszor épp nincs kéznél, mikor fényképezni kéne, így már én is próbálkozom a nem csak telefonos fotózással is. 🙂

Jó böngészést és inspiráció gyűjtést kívánok az oldalamon!

Gaby