Szilvás gombóc mogyoróprézliben
Most már nagyon itt volt az ideje, hogy a blogra is felkerüljön a szilvás gombóc receptje. Főleg, hogy egy végtelenül egyszerű tésztáról van szó, a belevalót meg kedvünk szerint módosíthatjuk akár sárgabarackra is (szezonban).
Gombóc, bucinudli, gnocchi
Gyerekként ki nem állhattam a szilvás gombócot és társait. Ezekért a töltött édes ételekért egyáltalán nem rajongtam. A tésztából Anyu időnként bucinudlit készített, ami mellé lekvárt lehetett enni, de én ezt sem szerettem. A bucinudlinak más megnevezése is ismert lehet, de minden esetben ugyanazt takarja. A tészta ugyanaz, mint a szilvás gombócnál, csak épp nincs megtöltve, hanem nudli formában van kifőzve és ugyanúgy prézlibe van forgatva. Prézli nélkül meg igazából nem más, mint a jól ismert gnocchi.
Nálam a fordulópont felnőttként jött el. Miután kikerültem a közétkeztetésből (óvoda, iskola) hosszú-hosszú évekig egyáltalán nem volt a tányéromon szilvás és barackos gombóc, de bucinudli sem. Én magam nem készítettem, mikor meg Anyu készített (mert Apukám mindig is nagyon szerette ezeket az ételeket), akkor általában volt B lehetőség, így nem volt kényszer az evése. 🙂 🙂
Igazán talán akkor szerettem meg, mikor jó pár éve kislányom először evett Anyuéknál szilvás gombócot és neki nagyon ízlett. Ő többször kérte a Mamát, hogy készítsen neki szilvásat és a barackosat is, és a bucinudlit is megette házi baracklekvárral. Nos, hát ekkor jött el nálam is az a pont, hogy ismét megpróbáltam, és mivel már teljesen máshogy viszonyultam az ételekhez, mint gyerekként, rá kellett jönnöm, hogy ez valóban nem rossz. 🙂
Egészségtudatos „megszállottságomban” azonban nyilván azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet azért ezt még egészségesebbé tenni. Az, hogy gluténmentesen készítem (valami normális lisztből) az nekem adott volt (készítettem alakorlisztből is már, azonban ide a blogra gm verziót szerettem volna), de a prézlit is le szerettem volna cserélni, mert azért az olajban megpirított zsemlemorzsa nagyon csak rontotta az összképet. 🙂 Persze ha meg TÉNÉ (teljes értékű növényi étrend) szempontjából nézem, akkor már ott csorbul a dolog, hogy meghámozzuk hozzá a krumplit (a krumpli héjában fogyasztva sokkal egészségesebb, mint nélküle), de hát nem lehet mindig minden tökéletes. 🙂 Így jött a gondolat, hogy a prézli helyett mondjuk valamilyen pirított diófélét vagy mákot használjak, ami a lelkivilágomat is megnyugtatta, ráadásul szerintem sokat dob ízvilágilag is a dolgon. 🙂
Krumpli és lisztek
Ahogy a második mondatomnál írtam is, a tészta tényleg végtelenül egyszerű, igazából krumpli és liszt a főszereplő. Egy kis só és zsiradék még mehet bele, de ha nagyon akarjuk, ez utóbbi kettő el is hagyható. (A sótól talán egy kicsit jobb íze lesz, de elég belőle tényleg csak egy csipetnyi.)
Viszont mivel a krumpli az egyik főszereplő, jogos lehet a kérdés, hogy milyen krumpli? Korábban engem sem nagyon érdekelt ez a kérdés, bár tudom, hogy rengeteg krumplifajta létezik, de én is egy kalap alá vettem az egészet. Igazából most sincs másképp, viszont rá kellett jönnöm, hogy ennél a receptnél az egyes fajták teljesen máshogy viselkedhetnek. A liszt mennyisége szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy mennyire vizes vagy lisztes maga a krumpli. Ha vizesebb, frissebb, akkor sokkal több lisztet vesz fel, mint egy szárazabb, lisztesebb fajta. Ezt én is akkor tapasztaltam meg legjobban, mikor ezt a tésztát többször elkészítettem.
Alapból nem szoktam sokat variálni a krumplivásárlásnál, ráadásul mióta heti szinten házhoz érkezik Petitől egy jól megpakolt zöldséges-gyümölcsös láda, amiben szinte mindig van krumpli is, nem szoktam túl nagy jelentőséget fordítani a fajtákra, azt használom, ami van.
A recept minden krumplifajtával működik, ezt csak azért írtam le, mert az viszont elképzelhető, hogy recept résznél megadott liszt mennyisége eltérhet attól függően, hogy milyen krumplit használsz. Egyébként az, hogy egyben héjában főzzük meg a krumplit, segít megtartani a krumpli keményítőtartalmát, így a végén kevesebb lisztre lesz szükségünk, mintha héj nélkül, kockára vágva főztük volna meg. (Ebben az esetben főzés közben kifő a keményítő nagy része.)
Nemrég megosztottam a közösségi oldalaimon is a receptet egy rövid videóval, aminél pl. egy kevés tápiókakeményítőt is használok, mert úgy gondoltam, szükséges lehet, hogy jobban összeálljon a tészta. A mostani receptben viszont egyáltalán nem kellett használnom, bőven elég volt csak a zabpehelyliszt. Tehát a tanulság az, hogy nem minden esetben kell szóról-szóra követni a recept utasításait, igazítsuk inkább az adott helyzethez, itt most konkrétan a krumplihoz, amit épp használunk.
Ez a hozzáállás egyébként szerintem általánosságban is igaz és hasznos lehet. Nem feltétlenül minden esetben a recept rossz, ha pl. első kísérletre nem sikerül. Persze van ilyen eset is, mikor tényleg rossz a recept, de nagyon sokszor inkább azért nem sikerül a kívánt végeredmény (szerintem), mert ugyanazon hozzávaló mégis máshogy működik nálunk. Konyhai tevékenységem során már én is sokszor belefutottam ilyenbe. Vannak jól bevált márkáim, de van, hogy néha úgy alakul, hogy mást használok. És a tapasztalat azt mutatja, hogy pl. egy rizsliszt is működhet máshogy eltérő gyártótól. Pontosan én sem tudom, hogy miért lehet ez, hisz ha 100% rizsliszt az egyik és a másik is, akkor miért, de valószínű ez is azért van, mert rizsből is létezik egy csomó fajta és az már nem minden esetben van ráírva a tasakra, hogy milyen rizsből készül. Meg esetleg a feldolgozási (őrlési) eljárás is lehet más, ami máshogy működő végterméket eredményez.
Szóval a lényeg az, hogy próbáljunk kreatívan és nyitottan állni a sütéshez-főzéshez és a recepteket tekintsük inkább irányadónak, mint szentírásnak és időnként, ha úgy látjuk, akkor inkább a tapasztalatainkra hagyatkozzunk, mint csak és kizárólag a receptre. (Ezt most általánosságban értettem, mert persze vannak olyan receptek is, ahol fontos, hogy grammra pontosan betartsuk az utasításokat.)
Ha a szilvás gombóc példánál akarok maradni, ahol ha úgy látjuk, hogy túl ragacsos a tészta, akkor tegyünk még hozzá lisztet, ha meg már eleve szárazabb krumpli, elég lehet kevesebb liszt is, még ha ezek nem is nem is szerepelnek a leírásban.
Prézli helyett diófélék, magvak
Ahogy korábban is írtam, a prézlit le szerettem volna cserélni valami másra, mert nagyon nem tetszett ez a hagyományos olajban megpirított zsemlemorzsa dolog. Mármint egészségügyi szempontból. És ha már van egy viszonylag jó alapokkal rendelkező ételünk, akkor ne a végén rontsuk el az egészet. 🙂 A feljebb is említett, a közösségi oldalaimon is megosztott receptemnél pirított diót aprítottam össze és abba forgattam meg a kifőtt gombócokat. A mostani verziónál meg pirított mogyorót (török) használok erre a célra, mert a dióm már elfogyott. 🙂 De akár mandula, vagy még földimogyoró is használható, sőt akár ezek keveréke, de bármilyen más magkeverék, vagy mák is.
A készítése is nagyon egyszerű, csak megpirítok egy adag diót vagy mogyorót vagy mandulát a sütőben, előző kettőről pirítás után le is lehet könnyen dörzsölni a héj nagy részét, majd robotgépbe teszem és összeaprítom. Kész is a morzsa. 🙂
Persze mindenki abba forgatja a gombóckákat, amibe csak szeretné, lehet maradni a hagyományos prézlis verziónál, de én személy szerint valami egészségesebbet szerettem volna.
Na jó, azt hiszem eleget okoskodtam itt nektek, most már aztán tényleg jöhet a recept. Jó gombócozást mindenkinek! 🙂
Hozzávalók kb. 15 db gombóchoz:
- 500 g krumpli
- 150 g zabpehelyliszt
- 1 ek kókuszzsír
- 1/4 tk só (vagy ízlés szerint)
- 15 db magozott szilva
Törökmogyoróprézli:
- 200 g törökmogyoró
Elkészítés:
- A krumplikat egészben, héjában főzzük meg.
- Míg fő a krumpli, készítsük el a mogyoróprézlit. A sütőt melegítsük elő légkeverés fokozaton 170 fokra. A mogyorót tegyük sütőpapírral bélelt tepsire, majd tegyük be az előmelegített sütőbe 10 percre. Sütőből kivéve konyharuhába öntve le tudjuk dörzsölni a héj nagy részét. Tegyük késes betétű robotgépbe a mogyorót és aprítsuk ízlésünk szerinti méretre. Ezzel el is készült a mogyoróprézli.
- Mikor megfőttek a krumplik, még melegen hámozzuk meg és krumplitörőn nyomjuk át, majd tegyük a tetejére a kókuszzsírt és hagyjuk így kihűlni (nem kell összekeverni a kókuszzsírral).
- Amikor kihűlt a krumpli annyira, hogy bele tudunk nyúlni, adjuk hozzá a zabpehelylisztet és a sót, majd gyúrjunk belőle formázható tésztát (fent a szövegben részleteztem, hogy krumplifajtától függően több/kevesebb liszt is használható).
- Vegyük két részre, majd sodorjunk belőle rudakat és vágjuk fel nagyjából egyenlő darabokra. A darabokat nyújtsuk/lapítsuk ki, majd mindegyik közepébe tegyünk egy kimagozott szilvát és formázzunk gombócokká.
- A gombócokat főzzük ki forró vízben. Amikor feljöttek a víz tetejére, hagyjuk még kb. 1 percig főni, majd vegyük ki és forgassuk bele a mogyoróprézlibe.
- Tálaljuk őrölt fahéjjal, datolyasziruppal.