Tejberizs szilvával – barna rizsből, vegán módon

Tejberizs szilvával – barna rizsből, vegán módon

Hoztam egy zabkása alternatívát, hátha nem mindenki szereti, vagy eheti a zabot. Hozzám is már érkezett néhányszor olyan kérdés, hogy egy-egy receptben a zabot mivel tudnátok helyettesíteni ilyen-olyan okok miatt, így gondoltam, a zabkásák és sült zabkása mellett legyen valami más, de mégis hasonló egészséges és édes finomság itt a reggeli kategóriában. (Természetesen nem csak reggelire ehető 🙂 ) Először a köleskására gondoltam, – majd azért azt is fogom hozni – de végül a tejberizs mellett döntöttem, méghozzá barna rizsből, hogy egészségesebb legyen.

Én gyerekként egyébként semmi ilyesmit nem szerettem, ezeket a kásákat, tejben (ill. tejhelyettesítő növényi italokban 😉 ) főzött gabonaféléket (zab, zabpehely, rizs, köles…) már felnőttként szerettem meg. A tejbedara például az egyik legutálatosabb étel volt, amit csak kaphattam az oviban. 🙂 🙂 

Gluténmentes vegán tejberizs barna rizsből
Bármilyen gyümölccsel finom – ugyanúgy variálható, mint a zabkása

Fehér rizs vs barna rizs

Biztos mindenki tudja (legalább nagyjából) a különbségeket, de azért pár fontosabb eltérést leírok, más nem, az ismétlés miatt. 😉 

A barna rizs – a fehérrel ellentétben – teljes értékű és nem finomított, a rizsszem egészét tartalmazza, tehát nem csak annak magját, hanem a korpát és a csírát is. A fehérből ezek hiányoznak, az tulajdonképpen csak maga a mag. A barna rizst hántolással megszabadítják a külső keményebb héjától és aztán ennyi. Minden más hasznos részét megeszünk.
A fehér rizs viszont egy hosszabb hántolási, csiszolási, fehérítési folyamaton megy keresztül, ami alatt “szépen” lekoptatják róla a szó szoros értelmében az összes jóságát és maradnak csak a fehér fényes szemek, amik szépnek ugyan szépek, de ha a tápértékét tekintjük, akkor annyira nem túl “fényes”. 🙂 

Így szerintem már nem is kérdés, hogy vajon melyiknek magasabb a rost és a tápanyagtartalma és melyikben van több vitamin és ásványi anyag. Igen, a barna rizsé, és igen, a barna rizsben. Azt hiszem így meg már teljesen magától értetődő, hogy a  szervezetünk számára melyik a kedvezőbb. Igen. A barna rizs. 

Gluténmentes vegán tejberizs barna rizsből
Tejberizs – barna rizsből vegán módon

Barna rizs előnyei

Mivel az előbb láttuk, hogy minden jó dolog benne marad, aminek benne kell maradnia, így a szervezetünk számára sokkal hasznosabb, mint a fehér rizs. Az már önmagában is egy elég beszédes tulajdonság, hogy teljes értékű, de nézzük meg egy kicsit részletesebben is. 

Ha valamilyen ételre, alapanyagra azt mondjuk, hogy teljes értékű, akkor az azt jelenti, hogy nem vettek el belőle semmi jót és nem is adtak hozzá semmilyen rosszat, tehát nem esett át semmiféle komoly feldolgozási, finomítási és egyéb ipari folyamatokon, hanem ahogy megterem, (nagyjából) úgy esszük. 

Tehát mivel a barna rizsnek magasabb a rosttartalma, ezáltal alacsonyabb a glikémiás indexe, ami meg azt jelenti, hogy nem emeli meg olyan gyorsan a vércukrot. Jobban el is telít, nem leszünk tőle olyan hamar éhesek, mint a fehér társától. (Fogyókúrázóknak is jó hír lehet! :)) A több rost  a szívünknek, emésztésünknek is jó, és a vérnyomásunkra is kedvező hatással van. 

Végül most is igaz, és ahogy látjuk is: minden mindennel összefügg. Összességében elmondható, hogy ha jó dolgokat eszünk, akkor az kihat a szervezetünk minden részére. A barna rizs esetében is így van. A benne lévő összes jó tulajdonságaival szervezetünk egészére gyakorol pozitív hatást, azáltal, hogy egyes részeket különösen jól támogat. De ugyanez igaz más teljes értékű alapanyagra is, tehát ha törekszünk arra, hogy JÓL táplálkozzunk, akkor valóban JÓL fogjuk magunkat érezni. 🙂 

Gluténmentes vegán tejberizs barna rizsből
A fahéjtól és a vaníliától kap egy édes ízvilágot, ami nekem elég, így nem kevertem bele semmilyen egyéb édesítőt, csak a – főleg a fotó kedvéért 😉 – a tetejére egy kis datolyaszirupot csorgattam 🙂

Megszokás és kényelem a rossz iránymutató

Ahogy egyre inkább beleástam és (még mindig) beleásom magam a táplálkozástudomány témakörébe, egyre inkább rájövök, hogy többnyire kb. csak kényelemből, megszokásból és rossz beidegződés miatt eszünk rosszul. 

Az az időszak,  hogy az őseink halászó-vadászó-gyűjtögető (mai szemmel) kényelmetlen életmódjától eljutottunk a jelen kor kanapén ülve el tudok intézni mindent-ig egy elég hosszú folyamat volt, de az már biztos, hogy ebben a fejlődésnek is nevezhető időszakban elég sok értelmetlen és néha érthetetlen dolog történt, ami miatt a táplálkozási szokásaink (is) elég rossz irányt vettek.

Példaként hozhatnám akár a barna rizs is. Miért alakult úgy, hogy a fehér rizs lett a “fenszibb”? És még mindig több fehér rizs fogy világszerte, mint a barna testvéréből, pedig ma már tudjuk, hogy igazából csak szép, de nem túl tápláló. Ellenben a barnával. És akkor mégis miért?  Hát főleg megszokásból. Szerintem. Mert a mamánk is azt adta, anyukánk is azt adata, az oviban és az iskolában is azt kaptuk és a szomszéd is azt főzi. Ezt szoktuk meg. És a szokásokon nehéz változtatni, csak ha nagyon tudatosak vagyunk.

Jó, egy dologban talán jobb a fehér rizs, mint a barna. Hamarabb megfő. Na de a különbség nem hosszú órákban mérhető, hanem mondjuk 10 percben. Az egészségünk szempontjából meg szerintem ez a 10 perc plusz nem is lehet kérdés. 

De vannak még rossz szokásaink a táplálkozásunkkal kapcsolatban. Biztos mindenki tud ilyet mondani, nem is egyet. Olyant, amiről tudjuk, hogy nem túl jó, de mégis ÍGY SZOKTUK MEG. Például hogy meghámozzuk az almát, vagy megsózzuk a friss zöldségeket, ha nyersen esszük (paprika, paradicsom, retek…), vagy épp megcukrozzuk a gyümölcsöket ha nyersen esszük is (hányszor hallottam, hogy ha valamit egy kisgyerek nem akar megenni, akkor azt javasolják, hogy tegyünk bele/adjunk hozzá egy kis cukrot, úgy majd megeszi…., vagy kidobjuk a zöldségek ehető zöld leveleit, szárait (sárgarépa, cékla, brokkoliszár és levél, karfiol levelei…) és még sorolhatnám. 

Minden egészséges, tápanyagdús, teljes értékű élelmiszert jóformán megkapunk a természettől készen, erre mi elrontjuk. Lehántoljuk, meghámozzuk, megsózzuk, megcukrozzuk, feldolgozzuk, finomítjuk stb. Persze, nem azt mondom, hogy semmit nem lehet. De van amit nem kell, nem szabadna, és mi mégis megtesszük.
Mi is eszünk fehér rizst és én is használok cukrot is. De a lényeg az, hogy igyekszem odafigyelni a gyakoriságra. Többször legyen például a barna rizs a tányérunkon és kevesebbszer a fehér. Nem mindig egyszerű megalálni a módját, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megamradjon, de ha valaki tényleg tudatosan cselekszik, akkor idővel ezek vállnak majd rutinná és mikor vásárolni megyük, akkor már automatikusan a barna rizst emeljük le a polcról és nem a fehéret. 🙂

Gluténmentes vegán tejberizs barna rizsből
Tálalva 🙂

Tippek elkészítéshez

  1. Mint az elején írtam, a zabkására szerettem volna mutatni egy hasonló alternatívát. Ha esetleg valaki nem eszik zabot vagy kipróbálna mást is, szerintem ez tökéletes választás. Ízvilágát tekintve is hasonló és kb. ugyanúgy variálható, mint a zabkása. Bármilyen gyümölccsel, magokkal elkészíthető, ízlésünkhöz igazítható. Édesítsük banánnal vagy datolyával vagy ahogy tetszik, tényleg ránk van bízva. A szilva helyett bármilyen más gyümölcsöt vagy gyümölcsöket is keverhetünk bele.
  1. Egy lényegi különbség van csak az elkészítés tekintetében. Míg a zabkása kb. 5 perc alatt összedobható, ennek azért több idő kell. A rizs nem puhul meg olyan gyorsan, mint a zabpehely, ezért ne akkor álljunk neki, ha csak 10 percünk van reggelizni. Erre némileg több időt kell szánni, egy 20-30 percet mindenképp. Ezért vagy kalkuláljuk bele a reggelekbe ezt a plusz időt vagy készítsük el korábban, már akár előző nap. Hűtőben tökéletesen eláll és ha melegen szeretjük, másnap csak egy kis folyadékkal fellazítva át tudjuk melegíteni pár perc alatt és már ehetjük is.
  2. Az elkészítés technikai részéhez jegyezném meg, hogy én általában nem egyszerre öntöm bele az összes tejet már az elején, hanem kezdem egy bögrényivel és ahogy szépen felveszi a rizs a folyadékot, úgy adagolom hozzá a többit. Nekem a leírt folyadékmennyiséggel lett olyan állagú és keménységű a rizs, ami az ízlésemnek megfelel, de ez is ízlés szerint változó lehet. Szóval javaslom, hogy a folyadékot több részletben adjátok hozzá, így mindenki el tudja dönteni időben, hogy mikor elég vagy hogy kell-e még. 🙂
  3. Sajnos nem igazán lehet magára hagyni, mert hajlamos leégni, még alacsonyabb hőfokon is, így gyakori kevergetés javasolt. Ha a gyümölcsöket, amiket belefőzünk puhábban szeretjük, akkor már nyugodtan tegyük bele akár az elején, vagy a főzés közepe táján, hogy legyen idejük megpuhulni. Én általában csak a végén adom hozzá, párszor átforgatom a meleg rizsben és le is veszem a platniról.
  4. Nem szoktam édesítőt tenni bele, néha még banánt sem. Ha nagyon úgy érzem, hogy nem elég édes, akkor a tetejére csorgatok egy kis datolyaszirupot, ahogy most a kép kedvéért is. 🙂 A rizs amúgy is édeskés önmagában is, főleg ha zabtejjel vagy rizstejjel készítem. A fahéj és a vanília is dob még az édes érzeten, ezért nekem ezek pont elegek szoktak lenni, de ez ízlés kérdése. 
Jó étvágyat kívánok! 🙂

Hozzávalók 1 adaghoz:

  • 1/3 bögre / 70 g barna rizs
  • 2 1/3 bögre / 580 ml növényi tej
  • 2-3 csepp vaníliakivonat
  • 1 ek lenmagpehely
  • Fahéj ízlés szerint
  • Nyírfacukor/datolyaszirup/ egyéb édesítő ízlés szerint, de egy összenyomkodott érett banánnal is édesíthető
  • 5-6 szem szilva összevágva
  • gyümölcsök a tálaláshoz

Elkészítés:

  1. A rizst mérjük egy edénybe, majd a tejet fokozatosan adagolva hozzá, főzzük puhára folyamatos kevergetés közben. (Lásd a tippeket.)
  2. Ha megpuhult a rizs, tehát tejberizs állagot kaptunk, akkor tegyük hozzá az összes többi hozzávalót keverjük el, főzzük még pár percig, hogy a szilva is jól átmelegedjen és már tálalhatjuk is. Kínáljunk hozzá plusz gyümölcsöket!


Hosszászólások