Padlizsános kenőke
Nekem a reggeli inkább sós, mint édes. Bár ez sem igaz így teljesen, mivel a sós után meg az esetek többségében azért kell legalább egy falat édes is, úgyhogy talán inkább úgy lenne helyes mondanom, hogy a reggelimet általában sóssal kezdem. 🙂 Na jó, persze nem kell arra gondolni, hogy több fogásos reggeliket készítek és órákon át reggelizek, mert nem. Csupán csak annyi, hogy legtöbbször először valami kenyérfélét eszünk (kislányommal, férjem sosem reggelizik, IF életmódot folytat és ő a reggelit hagyja ki) valami kencével és sok zöldséggel, aztán mondjuk a második szelet kenyér már lehet, hogy édes lesz, mint például házi lekváros, vagy házi nutellás, gyümölcsös pirítós. De olyan is van, mikor egy szelet sósan elkészített kenyér után eszünk egy kis kókuszjoghurtot házi granolával, vagy egy kis adag zabkását, de lehet épp csak egy banánt vagy egy energiagolyót. Nincs szigorú forgatókönyv a reggelire (sem 😉 ), a szabályszerűség annyi benne, hogy sós és édes ízek egyaránt jelen vannak.
Házi készítésű dolgok a fókuszban
Amikor már egy jó ideje elhagytuk a felvágottak, bolti kencék, azaz a feldolgozott élelmiszerek vásárlását és szép fokozatosan főleg növényi alapú étrendre helyzetem (és helyezem, mert a folyamat még mindig tart 😉 ) a hangsúlyt, akkor a reggeliknél a főszerepet átvették a házi készítésű kenőkék. Szeretek kenőkéket készíteni (és enni is 🙂 ), mert amellett, hogy nagyon gyorsan elkészíthetőek, szerintem nagyon finomak, sokszínűek és nagyon egészségesek is.
A sima, hagyományos csicseriborsókrém, azaz a hummusz, szinte állandó a hűtőmben, amit azért időnként megbolondítok ezzel-azzal, de mellette még másfajta kenhető finomságokat is szoktam gyártani. Szabály erre nemigen van, a kenőkék készítésének a tárháza kifogyhatatlan, szerintem. Szinte bármilyen zöldségből, hüvelyesből, magvakból, gombákból, sőt még gyümölcsökkel keverve is készíthető kenyérre kenhető finomság. Ez a mostani recept is egy a sok közül, de az egyik családi kedvenc, úgyhogy ez lett megszavazva elsőként posztolásra. 😀
Bármikor bevethető
Természetesen nem csak reggelire lehet enni, teljesen jó uzsira vagy vacsira is, mi is esszük erre is, arra is, épp ahogy alakul. Mellé friss zöldségeket szoktam adni, idénynek megfelelően. Ha még tovább akarom extrázni, akkor még pirított magokat is szórok a tetejére, úgy aztán már tényleg királyi lakoma (szerintem 🙂 ). De akár nyers zöldségek és krékerek mellé mártogatósnak is el tudom képzelni.
Egyébként ma már közhelynek számít, de tényleg így van, hogy mikor az ember áttér (túlnyomó részt) növényi alapú étrendre, sokkal jobban kinyílik a világ étkezés szempontjából. Annyi, de annyi minden van, amit az ember hajlamos hanyagolni akkor, mikor főleg állati eredetű termékeket fogyaszt. Viszont mikor igyekszik kiiktatni, rájön, hogy rengeteg jó dolog ott van körülötte, csak el kell készíteni. És itt most nem a drága, extra alapanyagokra gondolok. A sima, egyszerű zöldségekre, gyümölcsökre, hüvelyesekre, magokra, asztalt dolgokra…
Merjünk változtatni!
Mikor anno jó pár éve megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha hanyagolnám a húst és egyre többször és hosszabb ideig nem is ettem, aztán szép fokozatosan a többi állati eredetű dolgot is kezdtem ritkítani, akkor kezdtem csak igazán sokszínűen, változatosan étkezni. Pedig aztán nem mondhatom, hogy előtte nem ettem sok zöldséget és gyümölcsöt, de mai szemmel visszatekintve mégis viszonylag egyoldalúnak tűnik az akkori étkezésem. Mert teljesen máshogy és más minőségben ettem. A zöldségek, gyümölcsök inkább kísérők, köretek, előételek vagy (a gyümölcsök esetében) desszertek voltak, a magvakat (dió, mogyoró, mandula, stb.) általában süteményekhez használtam, a hüvelyeseket (borsó, bab, lencse, stb.) sokkal ritkábban ettem, mint azt kellene. Pedig ha az ember belegondol, nem kell ahhoz áttérni teljesen növényi alapú táplálkozásra, hogy a reggeli szendvicsre ne vaj, hanem mondjuk hummusz kerüljön és hogy például kipróbáljuk, a cékla nem csak savanyúságként ehető. Nem kerül hatalmas erőfeszítésbe elkészíteni őket, mégis változatosabbá és nem mellesleg egészségesebbé tehetjük az étkezéseinket.
Miért gondoljuk úgy, hogy ami mentes valamitől, azt csak „betegek”, ételallergiások ehetik?!
Bízom benne, hogy egyre több emberben tudatosul, hogy attól, hogy valami “(minden)mentes” (jelen esetben mentes mindenféle állati eredetű dologtól és persze glutén és cukor sincs benne), az nem azt jelenti, hogy „csak” azok ehetik, akik valamilyen allergiával, érzékenységgel kénytelenek élni, hanem a “(minden)mentesség” mára már egy hívószó is az olyan emberek számára, akik próbálnak minél egészségesebben, tudatosabban étkezni. Ezt csak azért éreztem fontosnak megemlíteni, mert párszor tapasztaltam, hogy néhányan még mindig úgy tekintenek a valamitől vagy éppen mindentől mentes (glutén, cukor, tejtermék, tojás, hús) ételekre, élelmiszerekre, mintha az “betegek” számára lenne csak fogyasztható. De szerencsére talán egyre inkább szűkül ez a szegmens, mert ahogy látom, időről-időre egyre többen vannak, akik saját elhatározásból, önszántukból az egészséges és környezettudatos táplálkozás jegyében választanak mentes dolgokat.
Most jegyzem meg gyorsan, hogy itt, az oldalamon szereplő mentes, jórészt növényi alapú receptek is bárkinek és mindenkinek szólnak, nem kell például tejérzékenynek lenned ahhoz, hogy holnap ezt a kenőkét edd reggelire. 😉
Gyorsan összeállítható
Biztos sokan vannak olyanok is, akik nem igazán szeretnek pepecselni a konyhában, vagy annyi más elfoglaltságuk van, hogy időhiány miatt sem igazán kísérleteznek, így megelégszenek a boltok polcain elérhető termékekkel. Nos nekik is jó hírem van! 🙂 Az alábbi kenőke összeállítása gyerekjáték, a legtöbb időt az veszi igénybe, míg a padlizsán és a paprika megsül. De mivel nem kell őriznünk őket a sütő előtt míg sülnek, ez idő alatt bármi mást csinálhatunk, így ez egy rettentő időtakarékos recept. Ha minden hozzávalónk kéznél van, pillanatok alatt elkészülünk vele, az eredmény pedig magáért beszél. 😉
Én csak ajánlani tudom, hogy próbáljátok ki, bárhogyan is étkeztek. 🙂
Hozzávalók:
- 2 db padlizsán
- 1 db kápia paprika
- 1/2 bögre / 80 g főtt csicseriborsó (konzerv is jó)
- 1 tk őrölt kömény
- 1 tk őrölt koriandermag
- 1 ek mustár
- 1 ek tahini (szezámpaszta, én házit használok)
- Só, bors ízlés szerint
Elkészítés:
- A sütőt melegítsük elő 200 fokra.
- Előkészítjük a zöldségeket: a padlizsánt és a paprikát megmossuk, a padlizsán száras végét levágjuk, majd félbevágjuk, a paprikát félbevágjuk, magjait, ereit eltávolítjuk.
- Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a zöldségeket és puhára sütjük. (A padlizsánt be lehet csíkozni és kis olajjal meglocsolni, de nem szükséges.)
- Ha megsültek a zöldségek, akkor húzzuk le a héját mindegyiknek és tegyük késes betétű konyhai robotgépbe.
- Adjuk hozzá az összes többi hozzávalót, dolgozzuk krémes állagúra az egészet és kész is. 🙂