Sütés nélküli csokis „pite”

Őszinte leszek. Nincs sok köze ahhoz a pitéhez, amire a szó hallatán először asszociálunk. Maximum annyi, hogy piteformában készül. 😀 Jobban illik rá az angol „tart” kifejezés, amire viszont nincs igazán jó magyar szó, bár ahogy itt-ott olvasom már ezt is kezdjük átvenni. Igazából mindegy is, hogy hogy hívjuk, a lényeg úgysem azon van, hanem azon, hogy erősen függőséget okozó édességről van szó! 🙂 (És a legjobb, hogy nem is édes igazán! 😉 ) Családunk nagy kedvence lett,  főleg az uramé, mivel ő egy Gombóc Artúr! 🙂 Na nem a termete miatt, hanem mert csokiimádó. De úgy nagyon. 🙂
Jó sok évvel ezelőtt a barátainkkal külföldön nyaraltunk, mikor az egyik este a parton sétálgatva az uram egy sütis bódénál kiszúrt magának valamit. Sorban is állt érte. Egyszer csak megjelent a kezében egy elképesztően brrrruttttális sokcsokis valamivel. Barátnőm férje ocsúdott fel először a látványból, aki csak annyit kérdezett, hogy „Tejóisten, mi ez a csokis döbbenet?” Ez akkor ott annyira találó és vicces kifejezés volt – mert tényleg döbbenetesen nézett ki – hogy barátnőmmel sírva visítottunk, úgy nevettünk. 😀 A süti nevét azóta sem tudjuk, mert az kiírva nem volt, a bódés fiú meg nem beszélt nemzetközi nyelveket, de a kifejezés azóta beépült a szókincsünkbe és ha „helyzet van”, használjuk is! 😀 😀

Amikor valamilyen csokis édességet, desszertet (döbbenetet 😀 ) készítek, mint pl. ez a pite is, akkor (is) csak jó minőségű és magas kakaótartalmú étcsokit használok. Attól a kifejezéstől, amit sokszor lehet hallani egy nem jó minőségű csokira, hogy „elsütni majd jó lesz” égnek áll a hajam! 🙂 Nem tudom, hogy miért gondolja valaki úgy, hogy ha egy rossz minőségű alapanyagot tesz bele egy készülő ételbe – amit amúgy csak úgy simán nem enne meg –  akkor az ott majd átalakul jó és finom alapanyaggá. Nyilván nem így van, de biztos van, aki elhiszi, hogy megtörténik a csoda. 😉 (Amúgy csak itt zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a kifejezést még borokra is használják, én legalább is erre a kettőre hallom a leggyakrabban.)

Étcsoki

Városunkban van egy kis kézműves csokoládébolt, ahová ha beszabadulok, mindig mindent végignézek, és általában ki is próbálom az újdonságokat. Na itt nagyon finom, jó minőségű étcsokikat (és mindenféle más fajtát) is lehet venni, sokszor innét szerzem be a készletem. De Aldiban és Lidlben is szoktam venni csokoládét, mindkettőben kapható prémium minőségű étcsokimárka, azok is nagyon jók.
Ezt a desszertet is két különböző kakaótartalmú csokival próbálgattam, 72% és 81%-osakkal. A családi kóstolgatás, szavazás  (főleg a saját Gombóc Artúrom véleménye) alapján az utóbbi felé billent a mérleg súlya, vagyis a 81%-os csokival készült ízlett jobban. Nekem mindkettő bejött, a 72%-ossal talán nem lesz annyira tömény, így aki nem szereti a nagyon keserű csokit, az készítse a 72%-ossal. Szükség esetén valamilyen édesítővel „enyhíthető” a keserűség. 🙂

Én az étcsokit gyümölccsel szeretem a legjobban, így adott volt, hogy azzal díszítem a tetejét, de magokkal, aszalt gyümölcsökkel is szuper (hisz a pite alapjában van mindkettő), de díszítés nélkül is nagyon elegáns. 🙂
Próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni! Nagyon hamar elkészíthető, mivel a pite alapját (s)nem kell sütni, csak az összes hozzávalót robotgépben összedolgozni és már kész is. 

Beszerezhetőség

Beszerezhetőség szempontjából a vanília paszta és magvaj lehet nehézkesebb. Vanília pasztát már lehet kapni a DM-ben is, legutóbb már én is ott vettem. De helyettesíthetjük akár vanília kivonattal vagy vanília őrleménnyel is, de el is hagyható. Nem lesz annyira feltűnő a hiánya, inkább csak egy kis vaníliás árnalatot kap tőle.

Mogyoróvaj

A törökmogyoróvaj után szerintem felesleges a boltokban kutatni, én mindig házilag készítem, mert pofonegyszerű. Megveszem a héjas egyész mogyorót, majd kb. 200-300 g-ot 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig pirítom, míg kicsit megbarnul és a héja elkezd repedezni. Kiveszem a sütőből, egy konyharuhára öntöm és ledörzsölöm a héját. Némelyikre kézzel is rá kell segíteni, mert elég masszívan ragaszkodik a mogyoróhoz. Nem baj, hanem jön le tökéletesen mindegyikről, csak túl sok héjas ne legyen benne, mert a mogyoró héjától keserű lesz a vaj. Ezután az egészet beleteszem késes betétű robotgépbe és innen már minden a gép feladata. Elkezdem magas fokozaton/fordulaton  aprítani és szép fokozatosan egy önthető állagú massza lesz belőle. Ha nem túl erős a robotgépünk, célszerű időnként leállítani és pihentetni, hogy ne égjen le a motorja. Még sosem mértem le, de kb. egy folyamatos 5-8 perc őrlés után már kész a mogyoróvaj. Üvegbe töltve egy darabig eláll, de sokáig nem hiszem, hogy tárolni fogjátok, mert nagyon fini! 😉 Zabkásák tetejére, turmixokba, aszalt datolyába töltve is kiváló! Szóval ne féljetek kipróbálni, sokkal finomabb, mint a bolti és ez biztos, hogy nincs televágva minden adalékkal és nem kívánt hozzávalóval. 🙂 

Természtesen más magvajjal is elkészíthető, használjatok nyugodtan olyat, ami kéznél van. Én is használtam már hozzá földimogyoróból készültet vagy mandulavajat, kesuvajat, tahinit. Tényleg mindegyik jó hozzá. Itt van egy kis segítség, hogy hogyan készítem őket házilag.

Magvak

A magokat is variálom időnként, ami épp kéznél van. Bármivel elkészíthető, amit szeretnünk. Dión kívül legtöbbször mandulát, földimogyorót, mogyorót és kesut használok, az arányokat megtartva. 1 bögre az egyikből, 1/2 bögre a másikból, de ha csak egy fajta valamink van, akkor abból is mehet a 1 1/2 bögre. Elég rugalmasan variálható ez az alap, így bátran kísérletezzetek ti is.

Hozzávalók:
Pite alap:

• 200g / 1 1/3 bögre aszalt datolya 
• 100 g / 1/2 bögre aszalt szilva
• 100 g / 1 bögre dió
• 80 g / 1/2 bögre mandula (én egész héjasat használtam, de jó más fajta is)
• 4 ek (házi) törökmogyoróvaj (helyettesíthető más magvajjal is)
• 1/2 tk őrölt fahéj
• 5 ek kakaópor (cukrozatlan!)

Töltelék:

• 200 g (2 tábla) étcsokoládé (81 %-os vagy 72%-os vagy ízlés szerint) darabokra törve
• 1 konzerv (400 ml) kókusztej
• 1 ek kókuszzsír (elhagyható)
• 1 ek vanília paszta (elhagyható)
• ízlés szerint valamilyen édesítő (cukor, szirup), ha szükséges (én nem szoktam beletenni)

Elkészítés

1. Az alap hozzávalóiból a diót és a mandulát késes betétű robotgépbe tesszük és kisebb-nagyobb darabokra aprítjuk. 
2. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is és addig mixeljük, míg olyan állagú lesz, hogy ha két ujjunkkal összecsippentjük, egyben marad (akár össze is tudnánk gyúrni). 
3. Egy kivehető aljú piteformába (23 cm átmérőjű) tesszük a keveréket és belenyomkodjuk aljára oldalára, mintha kibélelnénk vele. 
4. Ha kész, tegyük a hűtőbe, míg elkészítjük a tölteléket.
5. Egy lábasban kezdjük el melegíteni a kókusztejet. Ha már kezd gőzölögni, tegyük bele az összes hozzávalót (ha csak csokit használunk, akkor csak azt) és keverjük addig (közepes hőfokon), míg egyállagú, homogén csokimasszát kapunk. 
6. Vegyük le a tűzről, kevergetve hűtsük kicsit, és mikor már nem tűz forró (de azért még szépen önthető) vegyük ki az alapot a hűtőből és öntsük bele. Kicsit meg szoktam ütögetni finoman a formát, hogy az esetleges buborékok feljöjjenek, és így szép sima lesz a teteje.
7. Hagyjuk kicsit kihűlni, majd tegyük be pár órára a hűtőbe, hogy vágható szilárdságúra dermedjen. 
8. Ha megdermedt, díszítsük gyümölcsökkel, magokkal, vagy amivel tetszik (díszítés nélkül is szép 😉 ) és fogyasszuk egészséggel. 🙂

Díszítés

A díszítéssel is már profibb lettem egy ideje, a recept megosztása óta már rengetegszer elkészítettem ezt a tortát és mindig máshogy díszítettem. Maradtam a gyümölcsnél, de mindig variálom. Instagram és Facebook oldalaimon láthattok jópár variációt. Tervben van ezen képek lecserélése is frissebbekre, előbb-utóbb erre is sort kerítek. 🙂