Ropogós mogyorós kakaószelet
Ennek a receptnek az alapötletét Minimalist Bakernél láttam először, már ott megtetszett a gondolat, hogy valami hasonlót ki kéne próbálnom nekem is. Azóta meg már több helyen is láttam hasonló édességeket és mivel pofonegyszerű, viszonylag kevés és tiszta alapanyagból áll, így összeállítottam a saját verziómat. 🙂 Tulajdonképpen 4 fő összetevőből áll: kakaópor, magvaj, kókuszolaj, szirup. Az 5. a kakaóbabtöret, de az már csak a ropogósság miatt van, de aki nem szereti, ha ropog valami a foga alatt, akkor az nyugodtan kihagyhatja. 🙂
Nagyon nincs is mit ragozni ezen az édességen, ez sem igényel semmi extra konyhai főzőtudomány, hisz csak össze kell keverni az alapanyagokat, két sütőpapír között kinyújtani és már kész is. Én 20 percre be szoktam tenni a fagyasztóba, mert hidegen jobb szerintem (akkor kicsit keményebb, haraphatóbb lesz), de ez ízlés kérdése.
Magvajnak mogyoróvajat használok, mivel mogyorós ízvilágot szerettem volna, de más magvajjal is jó, ha esetleg mást jobban szeretünk. Kakaóbabtöret helyett tehetünk tört mogyorót is (vagy amilyen magvajat használunk, annak a magnak a tört verzióját), ropogni úgy is fog, és akkor azzal még inkább kihangsúlyozzuk azt az ízvilágot. A kakaóbabtörettel a kakaós ízvilágot erősítjük.
Kakaópor – melyik is az?
Aki rendszeresebben süt-főz, annak valószínű tök egyértelmű, hogy mire is gondolok, ha azt mondom (írom 😉 ), hogy kakaópor, de aztán ha egy kicsit elmélyedünk a kakaóporok világában, akkor azért lehet mégsem olyan magától értetődő. Először is, van, akinek már az sem egyértelmű, hogy itt a cukrozatlan verziókról van szó (biztonság kedvéért ezt általában oda is írom a receptekhez) és nem arról az italporról, amelyből sokan a reggeli kakaójukat készítik. Az “igyál még egy pohárral és fogd rá a nyuszira” típusú kakaóporok. Ezek amúgy is talán italporokként futnak, de hát mégiscsak por, meg kakaó, szóval meg sem lepődök, ha valakinek először ez ugrik be (főleg ha mondjuk használja is).
Kakaópor vs kakaópor – hogy is van ez?
Viszont, ha ezt már tisztáztuk, akkor például azt tudjátok, hogy a “normál” kakaóporoknak milyen fajtái vannak? Sokáig én sem igazán foglalkoztam vele, nálam is nagyjából ez a két kategória élt, hogy van az italporos (Nyuszis 😉 ) kakaópor és a sima, amit sütéshez használunk. De aztán mikor már én is tudatosabban kezdtem az alapanyagok után nyúlni, akkor azért kicsit ebben is elmélyedtem. Jó, persze van még hová fejlődni, de nagyjából arra jutottam, hogy itthon a “sima” kakaóporok között is kb. 3 nagyobb kategória van, legalábbis amikkel én leggyakrabban találkoztam eddig. Ezeknek egyébként a színe és íze egyaránt eltérhet egymástól.
Azt talán már nagyjából mindenki tudja, hogy létezik egy fa, amit kakaófának hívnak. Ennek a kakaófának is van gyümölcse, amelyben a kakaóbabok érnek. És el is érkeztünk a lényeghez, mert ezekből a kakaóbabokból készítenek aztán mindenféle alapanyagot, ami a csokoládégyártáshoz is kell. Kakaómasszát, kakaóvajat, kakaóport… Hogy ezeket az alapanyagokat megkapjuk, a kakaóbabok különféle feldolgozási folyamatokon mennek keresztül. Minket jelen esetben a kakaóporok érdekelnek, meg a fajtái, úgyhogy akkor lássuk is.
- Nyers kakaópor: azt mondják, hogy ez a legjobb, a legegészségesebb, legtisztább változata a kakaóporoknak, mivel előállítása során semmi komoly feldolgozási folyamaton nem esik át, ezáltal minden vitamint és tápanyagot szinte egy az egyben tartalmaz, amit maga az egész kakaóbab is. A nyers kakaóport a következőképp nyerik: a kakaófa termésének szüretelése után a termésből a gyümölcshússal együtt kiütögetik a babokat, pár napig fermentálják (érlelik), majd ezt követően bizonyos ideig napon szárítják. És itt meg is érkeztünk a folyamat végére, mert aztán ezekből a napon szárított nyers kakaóbabokból őrléssel állítják elő a nyers kakaóport. (A kakaóbabtöret az, amikor nem őrlik porrá, csak nagyobb darabokra. Ebben a receptben én használok ilyet is, de ez elhagyható, mint azt feljebb is írtam.)
- (Pörkölt) kakaópor: igazából csak annyit kellett volna írnom, hogy kakaópor, mert ez a legáltalánosabb kategória, ezt hívjuk a “sima” cukrozatlan kakaópornak. Ebben az esetben a fent leírt folyamat tovább folytatódik, tehát nem áll meg a szárítási fázisnál, hanem következik a pörkölés, kb. 120 C fokon. Ezt követően a pörkölt kakaóbabokat összezúzzák, a keserű héjat eltávolítják, a megmaradt aromadús magból (további hőkezeléssel) kakaómasszát készítenek. Ebből a kakaómasszából kipréselik a kakaóvajat és a megmaradt részt porrá őrlik, ebből lesz a kakaópor. A kakaópornak is van zsírtartalma, ugyanis azért nem teljesen vonják ki a kakaóvajat. Vannak a zsírszegény kakaóporok, amiknek olyan 12% körül mozog a zsírtartalma, és van a “normál” zsírtartalmú, annak olyan 16-22% körül. Ezt feltüntetik a csomagoláson általában.
- Holland kakaópor: azzal lehet már nem mondok újat, hogy nem attól holland a holland kakaópor, hogy Hollandiában gyártják, hanem magától az eljárásról kapta ezt a nevet, amivel ezt a típusú kakaóport előállítják. Alapjában véve a kakaóbab savas kémhatású és ennek az eljárásnak a keretében közömbösítik ezt a savasságot, méghozzá úgy, hogy lúggal kezelik. Ezáltal a kakaópor sokkal sötétebb színű lesz, kevésbé keserű, és jobban oldódik vízben, mint a nem kezelt társai. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha nagyon sötét színe van egy kakaópornak (és általában a holland típusúaknak az van), akkor az biztos nagyon jó minőségű. A minőséget elsősorban a fermentáció, szárítás és pörkölés folyamata, milyensége adja meg (ugyanúgy, ahogy a kávénál is), tehát egy kevésbé jó minőségű kakaóport is alá lehet vetni ennek a lúgosítási folyamatnak, amitől aztán szép sötét színe lesz, de ugye attól még a minősége nem változott, nem lett jobb. Egyébként ennek az alkalizálási folyamatnak a kitalálója először egy holland ember nevéhez köthető, valószínű innen a holland elnevezés, ami meg aztán már így is maradt.
Nos hát nagy vonalakban ennyit a kakaóporokról. 🙂 Azért természetesen némiképp árnyaltabbak a folyamatok, mint ahogy én itt most próbáltam viszonylag egyszerűbben, de érthetően leírni. Akit jobban érdekel ez az egész “kakaósdi”, az keressen rá, rengeteg anyag elérhető a világhálón a csokoládégyártással kapcsolatban. 🙂 Ehhez a recepthez amúgy bármelyik kakaópor használható.
Na most, hogy a “tudományosabb” részt letudtuk, talán jöhetne is a recept, nemigaz? 🙂 Végtelenül egyszerű, könnyű összeállítani és még sütni sem kell, csak maximum egy kicsit hűteni. Tökéletes recept, ha gyorsan valami nagyon finom kakaósat szeretnénk enni. 🙂
Hozzávalók egy táblához:
- 1/2 bögre kakaópor (cukrozatlan) + egy kevés a szóráshoz
- 2 ek mogyoróvaj (földi)
- 1 ek olvasztott kókuszolaj
- 2-3 ek datolyaszirup (ízlés szerint)
- 2 ek kakaóbabtöret
Elkészítés:
- Szitáljuk egy kis tálba a kakaóport.
- Adjuk hozzá a többi hozzávalót és keverjük jól össze.
- Az összeállt masszát nyújtsuk ki 1/2 cm vastagra két sütőpapír között, majd tegyük a fagyasztóba 20-30 percre. (Nem muszáj a fagyasztóba tenni, de úgy kicsit keményebb, jobban szeletelhető lesz az állaga.)
- Fagyasztóból kivéve szórjuk meg kakaóporral, vágjuk szeltekre és tálaljuk. (Ha nem fogy el egyszerre, a maradékot hűtőben tárolhatjuk.)