Csokis-mogyorós mini pohárkák – karácsonyi menü III.

Advent 3. vasárnapján a karácsonyi menü desszert részét hoztam. Bár természetesen nálunk sem csak egy fajta édesség szokott lenni ilyenkor, de hogy őszinte legyek, ez jórészt nem rajtam múlik. 🙂  Karácsonykor általában Anyukám az, aki 3-4-5 fajta süteményt készít és azokból mi is mindig kaptunk, így nekem nagyon jó dolgom van. 🙂 Főleg linzer jellegű sütik kerülnek ilyenkor előtérbe, mint például a lekvárral vagy csokival összeragasztósak, vaníliás kifli, de zserbó és bejgli is van szinte mindig. Az évek során – főleg miattam – Anyu is átvariálta a receptjeit  mentesség szempontjából, bár hogy őszinte legyek, nem én vagyok ezeknek az édességeknek a fő fogyasztója. Többször is írtam már, hogy nem vagyok egy édesszájú, ami karácsonykor sincs másképp. Egy-egy darabkát ebből-abból megkóstolok, de ha rajtam múlna, bőven elég lenne csak ez a desszert is, amit most hozok. 🙂 

Mivel a karácsonyi menü részeként készítem ezt, azért választottam egy sütés nélküli változatot, hogy megkönnyítsem a dolgom. Az előző részben írtam, hogy mikor az ember egyedül van egy teljes menü elkészítésére, akkor az egyik legnehezebb rész az időzítés. Nos, mivel a sütéssel már nem igazán van időm és kedvem sem bajlódni,  ezért ez egy tökéletes választás több szempontból is. Már akár pár nappal korábban is elkészíthetjük, hisz a hűtőben akár egy hétig is eláll (tovább nem próbáltam) és szerintem tényleg nagyon finom és nagyon mutatós is. 

Odaesni a karácsonyfa alá

Amikor az ember egymaga főz egy ünnepre, úgy hogy vendégek is jönnek, általában az szokott lenni a menetrend, hogy a szakács már sík ideg, mire a végére ér és kb. nyűg az egész, sok élvezet nincs benne. Ezt elkerülendő én igyekszem ilyenkor is viszonylag egyszerűbb, könnyen elkészíthető vacsorát összeállítani, hogy ne arról szóljon az egész nap, hogy robotolok a konyhában. Persze hívhatnám Anyut segítségül, de mivel ilyenkor ők a vendégek nálunk (mióta nagyobb helyre költöztünk szüleimet hívom hozzánk szentestére és nem mi megyünk hozzájuk), így nem akarom, hogy Anyu dolgozzon. 🙂 Év közben úgyis rengeteg segítséget kapunk tőlük, így legalább karácsonykor hadd legyen Anyu is egy olyan vendég nálunk, akit kiszolgálnak. 🙂

Tehát a menü összeállításánál törekszem az egyszerűségre és arra, hogy a saját feladatomat is megkönnyítsem. Ez a desszert ezt mind tudja, mert összességében nem egy bonyolult dolog és mint azt írtam már, akár napokkal korábban is elkészíthetjük.

A receptről

Ez a recept már két meglévő receptem ötvözete. A sütés nélküli csokitortámat és a mogyoróvajas-epres pohárkákat „gyúrtam” össze. Mind a kettőnek mindig nagy sikere van itthon és vendégek körében is, így gondoltam ez is tetszeni fog a családnak. 🙂 Jól gondoltam. 🙂

Lenmag

Szeretek ilyen sütés nélküli édességeket készíteni, mert magokat és aszalt gyümölcsöket használok hozzá jórészt, amik meg nagyon egészségesek. Ebben a verzióba a lenmagnak is nagy szerepet adtam, ugyanis egy fél bögrényit tettem bele. Dr. Greger szerint lenmagot is kéne fogyasztani minden nap. A kenyereimbe, smoothie-jaimba jóformán mindig teszek, de sajnos azért nem minden nap tudom kipipálni, hogy ettünk. Pedig aztán egyáltalán nem sok az ajánlott napi mennyiség, 1 evőkanálnyi csupán. Őrölve jó enni, vagy nagyon jól meg kellene rágni, mert ha egyben megy végig rajtunk, akkor nem fejti ki a hatását. Az omega-3 zsírsavak miatt lenne fontos a fogyasztása, ugyanis ezek a zsírsavak elengedhetetlenek a szervezetünk egészséges működéséhez, de sajnos a nem tudja maga előállítani, így kívülről kell bevinni. 

A lenmagot nagyon jól lehet sűrítőnek is használni, tojás helyettesítésére kiváló. 1 evőkanálnyi mennyiséget 2,5-3 evőkanálnyi vízzel elkeverve len- vagy lenmagtojásnak is hívják, mert tényleg szuper jól kiváltható vele a tojás sűrítő funkciója. Vízzel elkeverve pár perc múlva egy zselés, kocsonyás anyagot kapunk, ami hajaz a tojásfehérje állagához, innen a lentojás elnevezés.

Lehet, hogy sokaknak az ilyen sütés nélküli desszert nem tartozik a klasszikus „sütemények”  sorába, mert hát ugye a süti az, amit megsütünk. 🙂 Én viszont mindenkit buzdítok arra, hogy legalább egyszer mindenképp próbálja ki, hisz valóban más élmény, mint egy pl. egy zserbó, de igazából nem is kéne összehasonlítani a kettőt. Együnk önmagáért, mert nagyon finom. 🙂 

Hozzávalók:

12 db kisebb muffinformához

Alap:

• 1 bögre / 140 g kesu pár órára vagy egy éjszakára beáztatva
• 1/2 bögre / 60 g lenmagpehely (őrölt lenmag)
• 1/2 bögre / 60 g őrölt mandula
• 4 ek kakaópor
• 1/2 tk fahéj
• 1/2 bögre / 100 g puha aszalt datolya

Töltelék:

• 1/2 tk mogyoróvaj minden kapszliba
• 1/2 tábla/ 50 g étcsoki
• 1/2 bögre/ 125 ml kókusztej (konzerves)
• 1 tk kókuszzsír

Díszítés:

• durvára vágott dióféle
• gránátalma magjai

Elkészítés:

1. Tegyük az alap hozzávalót késes betétű robotgép tartályába és készítsünk belőle egy formázható tésztát. 
2. A tésztával béleljünk ki kisebb méretű muffinformákat. 
3. Minden forma aljára tegyünk 1/2 teáskanálnyi magvajat (én házi mogyoróvajat használok, de bolti is jó és lehet akár más magvaj is, amit jobban szeretünk).
4. Olvasszuk fel a csokit és kókuszzsírt a kókusztejben, majd mikor már szép sima csokikrémet kaptunk, osszuk el a tölteléket a kapszlikban. Díszítsük a tetejüket durvára vágott diófélékkel (vegyesen mandula, mogyoró, dió, pisztácia) vagy bármivel, amit szeretünk és tegyük a hűtőbe legalább egy éjszakára. Másnap könnyen kinyomhatóak a kapszlikból és már csak tálalni kell. Én egy kis gyümölcsporral hintettem meg és gránátalma magokat tettem a tetejükre.