Barackos-mandulás morzsasüti

Itt a sárgabarack szezonja, így gondoltam megosztom veletek a legújabb barackos kedvencünket, amit nemrég készítettem. Kaptam ajándékba egy adag igazán zamatos sárgabarackot, de már elég puha volt, így gondoltam inkább megfőzöm. Nem klasszikus baracklekvárnak, hanem egy morzsasüti feltétjének. A morzsasütik is nyáron, gyümölcsszezonban élik a fő szezonjukat, mert amellett, hogy nagyon finomak és gyorsan elkészíthetőek, bármilyen gyümölcs tökéletesen passzol hozzájuk.

Lekvárok vs. friss gyümölcs

Tudtátok, hogy a napi gyümölcsadagba beleszámítanak a lekvárok is? De csak egy feltétellel! Ha nincs bennük hozzáadott cukor! Tehát a klasszikus, nagymamáink által eltett lekvárok, amelyekbe tartósítás címén elég sok cukor kerül (hallottam már olyan receptről is, hogy 1 kg gyümölcshöz 1 kg cukrot adnak!) sajnos nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ezért is mondják azt a lekvárokról, hogy nem túl egészségesek, mert az az elfogadott lekvárfőzési szokás, hogy sok cukor kerül bele. És azt meg már régóta tudjuk, hogy a cukrok nem az egészséges hozzávalók közé tartoznak. 

Viszont ha cukor nélkül főzzük meg a lekvárokat, akkor a téli időszakban tudjuk vele fedezni akár a teljes gyümölcsadagunkat is. Tudom, tudom, elsőre nagyon furán hangzik egy teljesen cukormentes lekvár, hisz a lekvárokról mindenkinek az ugrik be, hogy édes… Igen, az, mert így „szocializálódtunk” és régen tényleg úgy gondolták, hogy csak így lehet tartósítani. Ma már azért tudjuk, hogy a tartósításnak nem feltétele a cukor, sokkal inkább a megfelelő hőfok és steril üvegek. Miért kellene a finom gyümölcsöt agyoncukrozni, mikor üvegekbe tesszük? Igen, tudom azt is, hogy vannak gyümölcsök (pl. a sárgabarack is ilyen), amelyek főzésre savanyodnak. Na de hát valamit valamiért. 🙂 Én mikor szemléletet váltottam a táplálkozásunkat illetően és a lekvárok voltak soron a „megreformálásban”, úgy gondoltam, hogy adok egy esélyt a cukornélküliségnek is, aztán meglátjuk, hogy fog fogyni, vagy hogy nem. 

Próba szilva (cseresznye helyett 🙂 )

Szilvával már a kezdetektől fogva jó tapasztalatom volt, mert a szilvát Anyukám is már nagyon régóta cukor nélkül főzi. A szilva pont az ellenkező táborba tartozik, mármint abból a szempontból, hogy az főzésre édesedik. Így a szilvát Anyukám is mindig úgy tette el, hogy csak kimagozta, feltette főni, jó sokáig főzte-főzte, aztán steril üvegekbe öntötte, kidunsztolta és kész is volt. Semmmi tartósító, semmi cukor és évekig elálltak. A szilvának megmaradt a természetes szilvaíze, nagyon finomak voltak mindig. Így a saját cukormentes lekvárfőzésemet is szilvával kezdtem anno, és sikerélményem is lett vele. 🙂 Így aztán szép lassan a többi gyümölcsöt is cukormentesen kezdem el befőzni. Fogyasztáskor viszont, ha épp édesebb ízvilágot kívánok, akkor locsolok rá egy kis datolyaszirupot és meg is van az édes élmény. 🙂 Mi lekvárokat leggyakrabban kásák tetejére, palacsintákhoz és kenyekhez eszünk és teljesen jól működik az utólagos édesítés. A lekvárt rákeni az ember a kenyérre, tesz rá egy kis datolyaszirupot, ha szükséges és kész is. A gyümölcs megmarad gyümölcsnek, nincs „elrontva” egy csomó plusz cukorral. Szerintem próbáljátok ki egyszer legalább ezt a módszert, sokat tehettek az egészségetekért vele és minden csak megszokás kérdése. Nyilván először nagyon édestelennek tűnhet majd (főleg ha eddig hagyományos módon főztük a lekvárokat), de ugyanúgy mint a só esetében, itt is hozzá fogunk szokni a kevesebb cukorhoz idővel.

Magok – chia és len

Mivel most nem a klasszikus eltevős lekvárt főztem, ezért most én is adtam hozzá egy kis édesítőt, hisz sütihez készítettem. Nem túl sokat, pont annyit, hogy ne legyen túl fanyar és a sütire már ne kelljen nyomni semmilyen szirupot (legalábbis nekünk 🙂 ). A baracklevárt általában jó sokáig szokták főzni, hogy besűrűsödjön, valamint ennek megsegítésére befőzéshez való fixáló porokat is szoktak használni (dzsemfixek és társaik). Na most én egyiket sem alkalmaztam, azaz nem főztem órákig, és befőző „porok” helyett chia- és lenmagot használtam, hogy sűrűbb, kocsonyásabb állagot érjek el. A barack is (mint ahogy a többi gyümölcs) levet enged hő hatására, ezért is szokták sokáig főzni, hogy elpárologjon és besűrűsödjön. Ennyi időt nem akartam a barackra szánni, ezért csak egy kicsit főztem és utána adtam hozzá magokat, amivel szuper jó kis kenhetős állaga lett. 🙂 (Ha mincs mindkettő otthon, akkor adjuk csak az egyikből a teljes mennyiséget.)

Granola

A morzsasüti tetejére granolát szórtam, amihez egy nagyon egyszerű receptet mutatok most, de bármilyen más granola is tökéletes. Van már egy fullossabb verzióm is itt a blogon, általában azt szoktam készíteni, de most az egyszerűség kedvéért csak egy pár hozzávalósat hoztam. De tényleg teljesen mindegy, hogy milyen kerül rá, használjunk olyat, amit szeretünk. 🙂

Figyelem!

Azt mindenképp fontos megjegyeznem, hogy mind a barackos töltelékből, mind a granolából nagyobb mennyiség lesz, mint ami ehhez a morzsaütihez kell. Mivel mindkettőt nagyon jól fel lehet használni máshoz is, így ha nekiállok készíteni, főleg granolát, akkor már nem egy maréknyival kezdek. 🙂 A magvas barackdzsem ugyanúgy használható, mint a lekvárok, tehát kenyérre, palacsintákhoz, gofrikhoz, egyéb sütikhez is tökéletes, a granola meg akár reggelire (házi növényi) joghurttal, növényi tejekkel, zabkásák tetejére vagy csak magában rágcsálni. 🙂 Ha valaki esetleg megijed és nem akar nagyobb adagot, akkor felezze le mennyiségeket, annyi kb. el fog fogyni a sütihez. 

Hozzávalók:

Barackos töltelékhez:

• 1000 g magozott sárgabarack 
• fél citrom leve
• 1/3 bögre 80 ml agavészirup (vagy ízlés szerint)
• 3 ek őrölt lenmag + 3 ek chiamag (vagy csak az egyikből 6 ek)

Mandulás alaphoz:

• 300 g őrölt mandula
• 200 g zabpehely
• 2 ek tápiókakeményítő
• 100 g barna cukor (vagy nyírfacukor vagy egyéb édesítő, de teljesen cukormentesen is működik)
• 3 ek mogyoróvaj
• 120 ml víz

Granolához a tetejére:

• 80 g zabpehely
• 40 g puffasztott köles/quinoa
• 100 g mandula felaprítva
• 2 ek mogyoróvaj
• 2 ek agavészirup

Elkészítés:

1. Először készítsük el a barackos tölteléket, hogy legyen ideje kihűlni, mielőtt felhasználjuk. A kimagozott barackot vágjuk gerezdekre és tegyük fel a sziruppal főni.
2. Főzzük addig, míg össze nem esik és levet ereszt. (Ez kb. 10 perc.) Kapcsoljuk le alatta a hőt, adjuk hozzá a magokat és a citromlevet, keverjük jól össze és tegyük félre hűlni.
3. Készítsük el a mandulás alapot. Melegítsük elő a sütőt légkeverés fokozaton 200 fokra.
4. A hozzávalókat tegyük egy tálba és gyúrjuk jól össze. Kicsit ragacsos, formázható tésztát kell kapnunk. 
5. Egy sütőtálat (enyém 20 cm x 30 cm) béleljünk ki sütőpapírral és nyomkodjuk az aljára a tésztát. Próbáljunk meg arra figyelni, hogy nagyjából mindenhol egy vastagságú legyen. Tegyük a sütőbe és süssük 15-20 percig, vagy amíg kicsit megbarnul a teteje.
6. Míg sül az alap, készítsük el a granolát. Ha már van otthon granolánk vagy boltit használunk, akkor ez a lépés kihagyható. A granolához keverjük össze jó alaposan a hozzávalókat egy tálban. 
7. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, terítsük el rajta a granolát, majd tegyük be sülni a sütőbe az alap mellé 5 percre.  (Légkeverés fokozaton jól süthető együtt több dolog is.) Akár az utolsó 5 percre is betehetjük és akkor együtt lesz kész az alappal.
8. Amikor elkészült minden és legalább langyosra hűlt, állítsuk össze a morzsasütit. Az alapra kenjünk jó vastagon a barackos töltelékből, majd szórjuk meg a tetejét a granolával. 

TIPP:

Ha nincs légkeveréses sütőnk, akkor felváltva süssük meg az alapot és granolát alsó-felső sütési fokozaton 200 fokra előmelegített sütőben. Ha egyszerre sütjük őket, időt tudunk spórolni.