Magvajak – tahini, mogyoróvaj, mandulavaj
Már jó ideje fontolgatom, hogy felteszem ide a blogomra is a házi magvajak készítésének a receptjét, legalább is azt a módszert, ahogy én szoktam őket készíteni. Már jó párszor nekiindultam, de aztán mindig valami beelőzte őket, mondván, hogy magvajakat mindenki tud készíteni, hisz ha megnézitek, nem is nevezhetjük őket jóformán receptnek, mert az összes 1 hozzávalóból készül. 😀 Inkább a készítésről szóló „technikai útmutatónak” kellene hívni, mintsem receptnek, de a lényeg a lényeg, itt vagyok vele. Bár már biztos, hogy nagyon sokatok számos alkalommal készített házilag magvajat, így nagy valószínűséggel ez a poszt most nem fog sok újat mondani senkinek, mégis úgy érzem, hogy itt a helyük, hisz nálam „alaptartozékok” a magvajak és még mindig, időről-időre beesnek olyan kérdések a közösségi oldalas csatornáimon, hogy hogyan és mivel készítem őket. Nos ebben a bejegyzésben ezekre fogok választ adni.
Magvak, diófélék
Először is kezdjük ott, hogy miből is készíthetünk magvajakat. Jóformán minden mag- és dióféléből, amit csak szeretünk. Én most kiemeltem azt a 3 fajtát, amit a legtöbbször készítek, ez meg nem más, mint a tahini (szezámpaszta), mogyoróvaj és a mandulavaj. Az első kettő szinte mindig van itthon, mandulavaj meg gyakran. 🙂 Ezen felül még kesuból és török mogyoróból is szoktam készíteni eseti jelleggel, ha épp úgy alakul.
A magvak, diófélék nagyon egészségesek, és ráadásul olyan jó zsírokkal vannak tele, amit a szervezetünk jól tud hasznosítani. Dr. Greger például azt írja a könyvében (Hogy ne halj meg címűben), hogy aki rendszeresen (=legalább heti ötször egy marékkal) fogyaszt diófélét, az nagyjából 2 évvel meghosszabbíthatja az életét. Nem rossz, igaz? 🙂
A földimogyoró egyébként nem is a dió- és mogyorófélék közé tartozik hivatalosan, hanem a hüvelyesek közé, de szerintem bárkit megkérdezünk, mindenki úgy kezeli a földimogyorót, mintha igazi mogyoró lenne (biológiai szempontból is). Igazából teljesen mindegy is, hogy hová soroljuk, a lényeg, hogy ha rendszeresen eszünk belőle, sokat tehetünk ez egészségünkért.
Dr. Greger fent említett könyvében még azt is olvashatjuk, hogy a közönséges dió lehet a legegészségesebb mind közül, mert ennek a legmagasabb az antioxidáns – és omega-3 szintje, és laboratóriumi körülmények között végzett kísérletekben veri a összes többi csonthéjast ráksejtnövekedés elnyomásában. De végeztek tanulmányokat a diófogyasztás hatásainak mérésére való életben is, és úgy is nagyon jól teljesített. De persze én is egyetértek azzal az állítással, amit a könyvben a doki ír, hogy mindig az a legegészségesebb, amiből a legszívesebben és legrendszeresebben eszel, szóval ha neked inkább a mandula ízlik jobban, edd azt, mert a „tökéletes nem állhat a jobb útjába”! 🙂 (Ezt is a Dr. Greger szokta mondani.)
A dió- és mogyorófélék fogyasztását sokan akkor is hanyagolják, ha nincs rá konkrét egészségügyi indokuk, mondván nagyon zsírosak, így biztos hizlalnak is rendesen. Nos az tény, hogy a dió- és mogyorófélék (és a belőlük készült vajak is) tele vannak kalóriával, de tápanyagokkal is. 🙂 Erre is készült egy tanulmány, hogy van-e összefüggés a diófélék fogyasztása és az elhízás között. A végeredmény az lett, hogy azon csoportnak sem gyarapodott a súlya (sőt néha még csökkent is!), akikkel rendszeresen etettek (napi 1-2 marék dió-mogyorófélét). Hogy lehet ez? A tanulmány eredménye szerint úgy, hogy a dió- és mogyorófélék annyira laktatóak és olyan jól elnyomják az étvágyat, hogy összességében kevesebbet ettek az emberek. Tehát jobban és gyorsabban eltelítenek, mint más élelmiszerek, valamint van egy anyagcsere-élénkítő hatásuk is a dióféléknek (adott időn belül több zsírt égetett el az a csoport, akik ettek dióféléket, mint azok, akik nem).
Összességében tehát elmondható, hogy ha nincs konkrét okunk rá, hogy miért ne fogyasszunk dió- és mogyoróféléket, akkor érdemes beilleszteni őket az étrendünkbe, mert sokat nyerhetünk velük.
Tényleg ennyi a recept? 🙂
Ahogy az elején mondtam és majd láthatjátok is lejjebb az elkészítés résznél, tényleg nevetséges receptnek hívni, mert semmi másra nincs szükség hozzá, csak magára a dió- vagy mogyorófélére, amiből készíteni szeretnénk és egy jó robotgépre vagy turmixgépre. Ennyi. Mivel ezek az alapanyagok tele vannak jó zsírokkal/olajokkal (olajos magvaknak is szoktuk hívni őket), így nem kell hozzáadni plusz olajat, hogy krémes vajat kapjunk, csupán türelem kell, míg a gépünk elkészíti. A saját magukban lévő olajtól lesznek finom krémesek, csak jól össze kell mixelni hozzá.
Ami teendőnk van előtte az a pirítás, ami történhet száraz forró serpenyőben vagy sütőben is. A pirítás ad a magvaknak egy kicsit erőteljesebb, pirított ízvilágot, ami nagyon finom, de pirítás nélkül is működik a folyamat. Az szintén egyéni döntés kérdése, hogy (súlyra) mennyi szezámmagból, mogyoróból, mandulából… készítjük. Ahány grammból, annyi magvajunk lesz. Mivel semmi plusz nem jön hozzá, így nincs semmi plusz “töltőanyag”. Én általában nagyobb mennyiséget készítek, mert tudom, hogy el fog fogyni, de nyugodtan felezzétek a lenti adagokat, főleg, ha még nem készítettél, csak megkóstolnád.
Mit jelent, hogy jó robotgép vagy turmixgép?
Nos ez így valóban egy kicsit tág fogalom, meg összességében nem is kell egy hú de hiper-szuper készülékre gondolni, mert azért egy alacsonyabb kategóriás géppel is tökéletesen lehet készíteni magvajakat. Én 8 évig egy középkategóriás kompakt (három az egyben) kis robotgépet használtam erre a célra, ami mindössze 750 Wattos volt. (Azért három az egyben, mert egy motorja volt, amin aztán 3 fajta edényt lehetett cserélni: egy 2 literes keverőtálat, egy turmixkelyhet és egy aprítót). Én ezzel a géppel éveken keresztül gyártottam a magvajakat, és tökéletesen vitte. A keverőtál részét használtam erre a célra, mert az a penge életesebb volt, mint a turmixé. (Mára már nem gyártják, ami nekem volt, de amit belinkeltem, az hasonló, Anyukám most ezt használja és ő ezzel is szép sima magvajakat készít. Egyébként az enyém is ez a márka volt. Igaz, a keményebb magokkal – mandula, török mogyoró…stb. nehezebben boldogul ez a gép, hosszabb idő kell neki és többször megállítani, de azért nem lehetetlen. :))
Azonban sajnos tavaly ez a gép végleg feladta a harcot. A motorjával nem volt semmi baj, csak a kopó alkatrészek mentek tökre, a műanyag nagyon sok helyen elreped, eltört (nem a tartály, hanem egyéb részeken). Amúgy is úgy gondoltam, hogy már itt az ideje beruházni egy magasabb kategóriás gépbe, mert tényleg gyakran használtam/om és igen csak meg tudja könnyíteni a napi konyhai munkát egy jó kis gép. Így aztán úgy döntöttem, hogy beszerzek egy jobb blendert (turmixgépet) és egy szintén jobb minőségű konyhai robotgépet külön-külön. Jelenleg két turmixgépem van, egy saját és egy tesztelésre kapott. 🙂 Mindkettővel tökéletes magvajakat lehet készíteni. Sokkal könnyebben és gyorsabban elkészülnek ezekkel a gépekkel (és azért nyilván sokkal szebbek is lesznek, köszönhetően a nagyobb teljesítménynek), mint a korábbi géppel, úgyhogy nekem nagyon hasznos volt a csere. Ha sokat sütsz-főzöl otthon, akkor idővel érdemes jobb készülékekre váltani, de ha csak eseti jelleggel van szükséged gépekre, akkor nem feltételen kell egyből egy felső kategóriás gépet megvenni.
Na most már, hogy minden fontosabb infót megosztottam, jöhet is a készítési útmutató. 🙂
Tahini
Hozzávaló:
- 600 g hántolt szezámmag (lehet kevesebből is, én 3×200 g-os tasakot használtam)
(Az utóbbi időben én már hántolatlan szezámmagból készítem, de ide most a népszerűbb verziót hoztam. Hántolatlanból nem lesz annyire folyós és krémes, valamint sötétebb is lesz jóval, és egy kicsit tömörebb, de kenhető.)
Elkészítés:
- Pirítsuk meg száraz forró serpenyőben zsemleszínűre (ne égjen meg, akkor keserű lesz!) a szezámmagot, majd töltsük a turmixunk vagy robotgépünk tartályába és készítsünk belőle tahinit. (Fázisokat lásd fotókon.)
- Ha kész, töltsük üvegbe, várjuk meg míg kihűl (ahogy dolgozik vele a gép, kicsit felmelegszik), majd tároljuk hűvös helyen (nem szükséges hűtőben, én a spejzemben tartom őket).
Tipp: ha nagyobb mennyiséget veszünk, akkor több részletben is piríthatjuk, főleg, ha kisebb serpenyőnk van.
Mogyoróvaj
Hozzávaló:
- 400 g sótlan pörkölt földimogyoró
Elkészítés:
- Öntsük a mogyorót a mixerbe vagy robotgépbe és készítsünk belőle mogyoróvajat. (Fázisokat lásd fotókon.)
- Ha kész, töltsük üvegbe, várjuk meg míg kihűl (ahogy dolgozik vele a gép, kicsit felmelegszik), majd tároljuk hűvös helyen (nem szükséges hűtőben, én a spejzemben tartom őket).
Mandulavaj
Hozzávaló:
- 400 g egész mandula (én héjasast használtam, de héj nélküli is jó)
Elkészítés:
- Melegítsük elő a sütőt légkeverés fokozaton 170 fokra.
- A mandulát öntsük sütőpapírral bélelt tepsire és tegyük az előmelegített sütőbe. Pirítsuk 12-15 percig (sütőtől függően, de nem kell megbarnítani!), félidőben forgassuk át. Hagyjuk kihűlni, majd mixerben vagy késes betétű konyhai robotgépben készítsünk belőle mandulavajat. (Fázisokat lásd fotókon.)
- Ha kész, töltsük üvegbe, várjuk meg míg kihűl (ahogy dolgozik vele a gép, kicsit felmelegszik), majd tároljuk hűvös helyen (nem szükséges hűtőben, én a spejzemben tartom őket).
Jó magvajkészítést kívánok mindenkinek! 🙂